A nyár elmúltával berobbant az ősz és vele együtt az újraélesztett üzleti élet. Ezúttal világgazdasági kitekintést tettünk és Kánai András jövőkutatóval több aspektusból kémleljük, hogy mit hozhat a jövő az üzleti élet szereplői számára.
Melyek lehetnek a legmarkánsabb jövőbeni változások a világgazdaságban? Milyen makroökonomiai trendekre lehet számítani? Mit jelent ez a szervezetek, cégek számára? Hogyan alakítja át stratégiájukat és mindennapi működésüket?
A JIT-RE MÉRT CSAPÁS
K.A.: A legfontosabb változásnak a „Just in Time” rendszerére épített működés van kitéve. A 2020-ban kezdődő járványig ugyanis a logisztikai szervezéssel, és az aktuális igényekre méretezett gyártásra volt a világgazdaság berendezkedve.
Emiatt nem kellett bonyolultabb raktározási kérdésekkel foglalkozni, nem volt szükség nagyobb befektetésekre, hiszen a rendeléstől a megérkezésig tartó időt igyekeztek a szereplők minél inkább lerövidíteni. Csak annyit termeltek, amennyire megrendelés futott be. Így az ellátási lánc egy jól működő óraszerkezet benyomását keltette, és mindenkinek optimális megoldást jelentett.
A COVID-19 azonban már az elején megszakította ezt a folyamatot. A karanténba küldött gyári munkások, a bezárt üzletek, valamint a lezárt országhatárok fizikailag is ellehetetlenítették a termelést és az áruk célba juttatását. Azóta a „régi normál” úgy-ahogy helyreállt, de látszik, hogy ez az évekhez viszonyítva csak pillanatnyilag tartó fennakadás máig ható, messzemenő következményekkel járt.
Kitört ugyanis a Chipaggedon.
A távmunkára kényszerült világban minden eddiginél nagyobb igény támadt laptopokra. Míg az autógyárak leálltak, a chiptermelés az informatikai hardverek irányába fordult, és mire az autóipar feléledt tetszhalott állapotából, a Just in Time rendszer miatt a nagy konszernek hirtelen a rendelési sor legvégén találták magukat. Nem véletlen, hogy több, itthon működő autógyár is alkatrészhiány miatt kénytelen szüneteltetni tevékenységét. Ehhez társul még a kijelzőhiány is. Egy autó akkor gördülhet le a gyártószalagról, ha minden alkatrésze a helyén van és működőképes. Ha nem jött meg a kijelző – mert mondjuk más iparágat vett előre – akkor hiába majdnem százszázalékos a készültsége, még meg kell várnia a kijelző érkezését.
A chipgyártásban érdekelt országok – az USA, Kína, Dél-Korea – ugyan több chipgyárat is fognak építeni, de azok idő- és pénzigényes befektetések, hatásuk csak később jelentkezik a kínálati piacon.
Az egyik nyilvánvaló megoldás az ellátási lánc lerövidítése.
A gond csak annyi, hogy a kínai függőséget nagyon nehéz rövid távon kiváltani. Nincs a világon még egy ország, amely ekkora méretben képes egy gyárat munkásokkal ellátni. Mégis, többen, például autóipari szakértők Törökországot, Vietnámot vagy Indonéziát hozzák fel lehetséges gyártóhelynek Kína helyett.
Az USA igyekszik hazahozni a kiszervezett gyártásai egy részét, Japán egyenesen premizálja a Kínából újra a szigetországban gyártató japán cégeket. De látszik, hogy ez érdemben még nem változtatott a Just in Time szisztémáján, pedig most már látszik, hogy igény az lenne rá.
Az új hidegháború
Szerencsére a megerősödő Kína és a még mindig egyedüli szuperhatalom, az Egyesült Államok egyre élesedő konfliktusa a szavak szintjén maradt, és e sorok megírásáig nem eszkalálódott háborús helyzetté. Ettől függetlenül az új szembenállás sokféle téren befolyásolhatja a makroökonómiai folyamatokat.
A Kínával történő kereskedés intenzitása, iránya módosulhat, ha az USA a szövetségeseit is – ahogy azt a Huawei esetében láttuk – ráveszi az együttműködés csökkentésére, az egyes kiszemelt cégekkel szembeni embargóra. Ez azért kétélű fegyver, mert a világgazdaság egy összekapaszkodó tánccsoport képét mutatja, ahol az egyik táncos gyengélkedése a többiekre is hatással lehet – lásd az amerikai kibocsátású, de kínai tulajdonban lévő állampapírok szerepét.
A „szoros” helyek szerepe
Ahogy idén, a Szuezi-csatornánál keresztbefordult Ever Given teherhajó esetében láttuk, a világgazdaságban nagy szerepet játszó, de elhelyezkedésükből adódóan kockázatos helyek is képesek negatívan befolyásolni a történéseket. Ugyanide tartozik a Perzsa-öböl is, amelynek egyik partját a kiszámíthatatlan Iráni Iszlám Köztársaság fegyveres ereje irányítja, és néha fenyegetően lép fel a közelében áthajózó szállítóhajók ellen. A jövőben ezen útvonalak alternatíváinak keresése is megerősödhet, de ez pénzügyi és technológiai kérdés is egyben.
Az urbanizáció erősödése
Habár a pandémia az ingatlanpiacon is megmutatta a „vissza a természethez” gondolat erejét, látszólag nem szakadt meg a nagyvárosok növekedésének üteme. Ez továbbra is nagy terhet fog róni az infrastruktúra fejlesztésére. Az építőipar – különösen az államilag támogatott projektek esetén, például Magyarországon vagy majd az USA-ban – még nagyobb sebességre kapcsol, viszont maga után húzza az emberhiány már ma is érzékelhető trendjét. De nemcsak az építőiparban vagy az IT-szektorban néznek mind inkább szembe az emberhiánnyal, hanem például olyan „mezei” szakma esetében is, mint a kamionsofőr. Utóbbi nélkül pedig nincs szállítmányozás sem (az igazi önjáró autóktól még mindig messze vagyunk).
A cégek válasza
Legelőször is a status quo-n kell minden cégnek elgondolkodnia:
jó-e, ahogy és amit eddig csináltunk, vagy nekünk is komolyabban meg kell változni?
A reziliencia sokáig csak az egyes személyektől elvárt képesség volt. Ma már, a világjárvány második évében a vállalatok is találkozhatnak ennek szükségességével. A kérdések csak sorjáznak: hogyan lehet megfelelő minőségű emberekhez jutni? Mi legyen a beszerzési-ellátási láncokkal? Meddig terjedhet a digitalizáció? Hogyan lehet egy minden eddiginél gyorsabban változó világban talpon maradni? Ráadásul az elöregedő nyugati munkavállalói réteg miatt a bevándorlás, az automatizáció is két olyan területté válik, amellyel egyre inkább számolni kell.
Könnyen lehet, hogy egy-egy vezető 5-10 év múlva rá sem ismer a cégre, amelyet ma még a megszokott módon igazgat.
A technológia, az Ipar 4.0, az IoT és a mesterséges intelligencia fejlődésével eddig nem látott újdonságok kerülnek egy-egy vállalat falai közé. Olyan vezetőkre van szükség, akik ezeket rendszerszinten átlátják, akik a sokféle rendszert ügyesen összerakva működtetik. Ehhez jön a ma még sokak által rendkívül bizarrnak tartott, másféle logika alapján működő kriptovaluták beemelése a vállalati pénzügyek területére.
A kimerült, járványtól tépázott munkaerő számára empatikusabb munkahelyi légkört és cégkultúrát kell teremteni, hogy a nagy változások közepette a legértékesebb humántőke minél nyugodtabb keretek között dolgozhasson, és a profit ne csökkenjen.
Borealis Futuris korábbi megjelenések:
- Hogy látjuk most a turizmus jövőjét? Mit tartogat számunkra a jövő, ha szabadidős tevékenységekről, szórakozásról van szó? (2021. augusztus)
- Merre tartanak a fogyasztási trendek, hogyan alakulnak a vásárlási szokások a jóvőben? (2021. július)
- Elektromos autózás jövője. Merre tart az autóipar? (2021. április)
- Gyógyászat, gyógyszeripar jövője (2021. március)
- (Nagy)vállalati várakozások 2021 – COVID után? Kik élik túl, kik nem? (2021. február)
- Milyen lesz a (humán) fejlesztés jövője? (2020. november)
- Milyen lesz az írott sajtó és a média jövője? (október)
- Milyen lesz a munka jövője és benne különösen a HR működése, szerepe? (2020. szeptember)
- Milyen lesz a jövő munkahelye, a future office? (2020. augusztus)
- Hogyan alakíthatják át a cégek működését a nehéz, váratlan történések, helyzetek, milyen változásokat eredményezhet a visszajelzési kultúrában a kezelésük? (2020. július)
- Várhatóan mik lesznek a járványok, esetleges válságok hatásai a szervezetekre? A társadalomra? Az egyénre? (2020. június)
