Folytatjuk a jövő, kémlelését online magazinunk hasábjain. Ezúttal egy rendkívül izgalmas témáról, a média jövőjéről kérdeztük jövőkutatónkat, Kánai Andrást.
Milyen lesz az írott sajtó és a média jövője?
K.A.: A vészharangot nemhogy megkongatták, de a hagyományos, nyomtatott sajtót tekintve egyenesen egy hosszú gyászjelentésben érezhetjük magunkat. Az egykor mértékadó lapok – különösen a közéleti-társadalmiak, tehát a tágabb értelemben vett közvéleményformáló orgánumok – lassú, szinte egyenletes haldoklásáról beszélhetünk. Természetesen ma is, világszerte működik az ide sorolható sajtó, de az írás már régóta a falon izzik: példányszámcsökkenés és szerkesztőségek létszámának radikális leépülése kíséri a régi rendszer eltűnését. Ezzel kapcsolatban többféle jelenséget, trendet érdemes megemlíteni.
Az első az olvasási szokás, szűkebben véve pedig maga az olvasás gyakorlatának megváltozása. Míg régen, még a web 1.0 vagy akár 2.0 korszakában természetesebbek voltak a hosszabb írások, most ezek lassan kuriózumokká válnak. A netes olvasási kultúra, különösen a mobilképernyő fizikai méretéből adódóan a kisebb mennyiségnek kedvez. Ehhez jött még a közösségi média okozta transzformáció, jelesül a Facebook-fal találmánya. Ennek köszönhetően az agy újdonságokra éhes területét állandóan friss hírekkel bombázzuk, a szinte kábítószerfüggően bevonzott tartalomfogyasztók így elszoknak a hosszabb, elmélyült olvasástól. A felszínesség, a gyorsan befogadható információ özönében azoknak a híreknek van esélyük a figyelmet fenntartani, amelyek szenzációsak, kicsit becsapósak (clickbait) vagy erős érzelmi töltetet jelentő kérdésekkel foglalkoznak. Ráadásul a Facebook ökoszisztémája ingyen kap tartalmat, miközben a hirdetési bevételt lefölözi.
A sajtónak új modellek után kell kutatnia.
Ennek egyik első, a kilencvenes évek első felében már kipróbált és elvetett módszere a fizetős tartalmak újrabevezetése. Ebben az elképzelésben a búza elválik az ocsútól, a szerkesztőség garantálja, hogy mélyebb, jobban körül járt, egyedi tartalomért fizet a fogyasztó. A New York Times újkori tündöklése, vagyis az előfizetők növekedése is azt bizonyítja, hogy ez életképes üzleti modell lehet. Itthon a hvg360, az Élet és irodalom, vagy a viszonylag fiatal Jelen politikai hetilap, illetve a csak online létező Válasz követi ezt a modellt, illetve a tényfeltáró honlapokra is ez a jellemző.
A következő trend – kint egyértelműen, nálunk, nyilván a kisebb célközönség miatt nehezebben láthatóan – a hírlevelek reneszánsza. A hírlevél ígérete egyértelmű: általában egy-egy terület szakembere menedzseli, és az ingyenes mellett a fizetős ügyfeleknek extra tartalmakat kínál. A Substack online vállalkozás ügyesen ennek a forradalomnak a közepére pozícionálta magát.
Ezek, vagyis a fizetős, ellenőrzött tartalmak, a klasszikus, tényfeltárós tartalmak mögött azonban felsejlik egy sokkal zordabb jövőkép. Ha ugyanis a minőségi újságírás paywall, fizetőkapu mögé húzódik vissza, akkor az ingyenes, könnyebben manipulálható oldalak sokkal több embert fognak elérni és befolyásolni. Az informatika terén bekövetkező technológiai fejlődés, a mesterséges intelligenciák használata, a már lassan teljesen élethű videók megjelenése végleg elvágja az embereket a konszenzusos valóság közös megtapasztalásától. A jövő a személyre szabott, érdeklődési-világnézeti buborékban olvasó emberé, aki egyedül van hagyva a kérdésével: amit lát, olvas, az vajon igaz-e? Egyelőre nem látszik erő, ellenhatás, ami ezt a végkifejletet megállíthatná.
***
A következő, novemberi Borealis Futuris tartalmából:
- Milyen lesz a (humán) fejlesztés jövője? Hogyan fogunk tanulni, hogyan fejlesztjük majd magunkat és másokat?
Amennyiben téged is feszít egy-egy jövővel kapcsolatos kérdés és szeretnéd, hogy jövőkutatónk válaszoljon rá, vagy szívesen olvasnál egy témában, küldd el nekünk. Mi összegyűjtjük ezeket, és András segítségével igyekszünk választ is találni rájuk.
