Ha nyár, akkor utazás, szórakozás és minden, ami ezzel jár. A járvány alaposan felforgatta az életünket e téren (is) az elmúlt egy-két évben. Vajon milyen irányt vett ennek következtében e tevékenységeink iránya, megváltoztak az alapvető trendek? Nézzük, hogy látja mindezt jövőkutatónk, Kánai András.
Hogy látjuk most a turizmus jövőjét? Mit tartogat számunkra a jövő, ha szabadidős tevékenységekről, szórakozásról van szó?
TURIZMUS
K.A.: Mindig nehéz a közeljövő trendjeit eltalálni, hát még pandémia idején. Mindenesetre az már leírható: 2020-ban a globális turizmus az iparági világszervezet, a World Tourism Organization jelentése szerint 1.3 billió dollár veszteséget szenvedett el. A 2019-es év – mint az élet, a gazdaság megannyi területén – az utolsó békeévnek, aranykornak tűnik a szereplők számára. A legnagyobb találgatás, számolgatás most az irányban megy, hogy a teljes visszabillenés, egy dinamikusan fejlődő ágazat mikor nyerheti vissza két évvel ezelőtti erejét és kilátásait.
A másik, ugyancsak általános kérdés:
mennyire lesz maradandó a koronavírus idején kialakult fogyasztói mentalitás, mit lehet megtartani a korábbi gyakorlatból?
A jó hír az, hogy az ember egyik alapszükségletét megoldásokkal, vagyis termékekkel és szolgáltatásokkal betöltő iparágról beszélhetünk. Ezért a turizmusra szükség lesz. A nyugtalanító, a járvánnyal kapcsolatos, sokszor ellentmondó hírek tengerében az utazás képes elvont értelemben és valóságosan is a béke szigetére eljuttatni minket. Ezekkel az alapvetésekkel felszerelkezve néhány érdekes trend figyelhető meg.
először is, az országok kényszerű határlezárása miatt
felértékelődött a belföldi turizmus szerepe.
Itthon az idei adatok szerint rekord nyarat zár a hazai turizmus, amelyre jellemző, hogy egyre kiterjedtebb marketingtevékenységgel lépett ki a főváros-Szentendre-Balaton-Hajdúszoboszló négyszögből. Ez nem csak nálunk figyelhető meg: Görögországban például megerősödött a kerékpározás szerepe, és az ottaniak a mediterrán ország hegyeit is elkezdték felfedezni a már közkedvelt strandok mellett. Bár a pandémia, mint minden másról, a klímavédelemről is elvonta a figyelmet, de
a fenntarthatóság fontosabb szempont, mint valaha.
Az Európai Unió zöld stratégiája szerint a benzines és hibrid autók nem közlekedhetnek majd a közösség területén 2030-tól. Ez az autós turizmust, a lakókocsis-kempinges turistákat fogja leginkább érinteni. A szállásoknak ugyanis töltőállomásokat kell felszerelniük, hogy leendő vendégeiknek még egy indokot adjanak a náluk tartózkodásra. A klímavédelem valószínűleg nem lesz zsákutca, hiszen az ezzel kapcsolatos problémák már átlépték a lakosság ingerküszöbét, és a döntéshozók sem mennek a szomszédba a mindig jól jövő szavazatokért.
Ehhez kapcsolódó trend a fenntartható utazók mozgalma. Már a járvány előtt ismert volt, hogy mennyi környezeti károkozást szenvednek el sokszor világhíres helyek is, mivel az odalátogatók nem épp klímabarát módon érik el úticéljukat, vagy pihenésük színhelyén környezetkárosító tevékenységeket folytatnak. Emiatt az ökoturisták egyrészt hanyagolni akarják a légiközlekedést és a luxus-ócenjárókat, hogy a széndioxid-kibocsátást mérsékeljék. Másrészt olyan régiókat céloznak meg a fenntarthatóság iránt érdeklődők, ahol például nem egy külföldi tulajdonú és központú hotelláncot, hanem a helyi embereket és gazdaságot támogatják.
Szerényebb nyaralás, jobb lelkiismeret.
A turizmusban érdekelt egyéb iparágak is változtatásokon dolgoznak: karbonsemlegességről, mint elérendő célról beszélnek már a legnagyobb légitársaságok, és az üzemanyag kizöldítése is folyamatban van. (Norvégia például néhány éven belül csak elektromos repülőket enged a légterébe repülni.)
A digitális átállás cégszinten ragyogóan sikerült, de az emberi tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni: az ember, mivel társas lény és újdonságra vágyik, nem szeretne a négy fal között maradva csak egy képernyőn keresztül találkozni a világgal. Mégis, a turizmusban több szereplő is úgy gondolja, hogy
a technológia az utazásokkal kapcsolatban is mutathat újat.
Az USA-ban ugyanis tavaly megfigyelték a virtuális valósággal és mixelt (augmented) valósággal kapcsolatos technológia megugrását. Ez azt jelenti, hogy ki se kell mozdulni ahhoz, hogy az ember a világ egyik jelentős kulturális örökségét interkatívan és élethűen bejárja. A Louvre így már tavaly is fölfedezhető volt, és például a Flyover Zone nevű amerikai VR-startup kimondottan Föld körüli kalandra hívogat a szemüveg és a program segítségével. Ne gondoljuk, hogy ez csak a szegény utazó megoldása: kitűnő oktatási lehetőség van ebben, és ahogy láttuk, járvány esetén is biztonságban bebarangolhatók a Föld nevezetes helyei.
Aki ennél többre, életszerűbbre vágyik, az természetesen vegye igénybe az utazási irodák szolgáltatását – ezekben a bizonytalan időkben a “middleman” pozíciójában lévő, kihalásnak indult, közvetlen emberi tanácsadásra és segítségre rendszer a reneszánszát éli.
SZÓRAKOZÁS
Scarlett Johansson, a nemrég bemutatott Marvel-film, a Fekete Özvegy címszereplője pert indított a stúdió ellen. Ennek oka, hogy a profitrészesedés a mozivetítés után jár, de a forgalmazó bizony nem átallotta a filmszínházas bemutató után nem sokkal a streaming csatornára is kidobni a filmet – erre pedig nem tért ki a kontraktus. A trendfigyelés, jövőkutatás szereti az ilyen, a technológia és a társadalom kölcsönhatásának vergődését felcsillantó híreket. Az látszik, hogy egy-egy változásnak (esetünkben a digitális csatornák megerősödésének és a hétköznapi életbe történő beépülésének) még nem minden következményét ismerjük. Menet közben tanulunk, néha fájdalmas áron, ahogy az most Johanssonal is megesett. Néhány jövőbeli trend azért körvonalazódik.
A Metaverzum eljött.
A kifejezés először science fiction regényekben jelent meg, például Neal Stephenson nagy hatású, 1992-ben megjelent regényében, a Snow Crashben. A később Second Life formájában is megvalósuló elképzelés olyan digitális világot képzel el, ahol az eddig csak a fizikai valóságban megélt életünket terjeszthetjük ki más területekre. A nagy nevek a jövő kedvenc virtuális helyéért való tülekedésben a következők: Facebook Horizon, Nintendo Animal Crossing, Roblox, Fortnite. Ahogy egykor a Second Life-ban, most a technológiailag sokkal fejlettebb 2020-as években minden eddiginél jobban át lehet élni a fantáziabirodalmak kínálatát. A Fortnite például egy nyitott, lövöldözős játékot kiterjesztő online helyként indult. Ma már koncerteket lehet benne megnézni, és a virtuális valóság még el nem ért tökéletessége nélkül egy igazi szórakoztatókozmosszá szélesedett. Egykor a Second Life-ban nagykövetségek nyíltak, cégek jelentek meg; várható, hogy az újabb metaverzumoknál is hasonló lesz a helyzet, megfejelve: a társadalmi mozgalmakkal, változtatható, egykor megmosolygott, ma elfogadott identitásokkal (lásd például a furry szubkultúrát), blokklánc- és kriptovaluta-megoldásokkal, törzsi háborúkkal és így tovább.
A lehetőségek felmérhetetlenek, a hatások kiszámíthatatlanok.
Az látszik, hogy az emberiség egy jelentős, aktív része imádja ezeket a helyeket, ahol sokkal könnyebb a mozgás és kevesebb a gát a fantázia előtt. A Metaverzum széles hely lesz.
Apropó, Fornite. A játékbirodalom tulajdonosa az Unreal Engine nevű 3D-s platformot használja. Ez azonban nem állt meg az online videojátékot kedvelő tömegeknél: a Royal Shakespeare Company ugyancsak az Unreal Engine mellett döntött, hogy élő színészekkel, és azonnali filmtrükkökkel mutassa be egy januári fesztiválon az Álom című darabját. Látszik, hogy már a színházcsinálók is úgy érzik, a magasabbra helyezett ingerküszöbön egy egyszerű előadás már nem megy át. Ebből persze lehet és kell is tanulságokat levonni, netán sopánkodni, de
az új nézőgenerációt megcélzó hagyományos művészeti ágaknak sajnos új utakat kell bejárniuk.
Művészet-e a TikTok? A kérdés nem költői, hanem komoly: a kínai tulajdonú videómegosztó hihetetlen elköteleződés (engagement) értékeket mutat. A világot meghódító, vertikálisságával és könnyű videoszerkesztési lehetőségeivel, na meg ravasz, okos algoritmusával sokkal több figyelmet vonz, mint a versenytársai, a Facebook, az Instagram, a Twitter vagy a Snap. Új formákat, tematikákat találnak ki az emberek, és ez itt az egyik lényeges pont: a TikTok esetében (még) nem céges üzenetek dominálnak, hanem maga a közösség – a mindenható algoritmusnak köszönhetően – emel a magasba és termel ki magából készítőket.
Egy utolsó, lényeges trendre hívom még fel a figyelmet:
a kreátorgazdaság hajnalán vagyunk.
A saját készítésű, “kézműves” hírlevelek, a saját, sokak számára eladott tanfolyamok, az influenszerek, a globálisan értékesíthető tudással rendelkezők korába léptünk. Egyes becslések szerint már most 50 millió ilyen személyről beszélünk. Az eszközeink megvannak, az igény szintúgy. Az alkotni, írni, eladható kulturális-szórakoztatóipari termékkel rendelkezők előtt nagy jövő áll. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy az időnkre (és a havi utalásainkra) egyre több és több szórakoztatóipari produktum feni a fogát.
Borealis Futuris korábbi megjelenések:
- Merre tartanak a fogyasztási trendek, hogyan alakulnak a vásárlási szokások a jóvőben? (2021. július)
- Elektromos autózás jövője. Merre tart az autóipar? (2021. április)
- Gyógyászat, gyógyszeripar jövője (2021. március)
- (Nagy)vállalati várakozások 2021 – COVID után? Kik élik túl, kik nem? (2021. február)
- Milyen lesz a (humán) fejlesztés jövője? (2020. november)
- Milyen lesz az írott sajtó és a média jövője? (október)
- Milyen lesz a munka jövője és benne különösen a HR működése, szerepe? (2020. szeptember)
- Milyen lesz a jövő munkahelye, a future office? (2020. augusztus)
- Hogyan alakíthatják át a cégek működését a nehéz, váratlan történések, helyzetek, milyen változásokat eredményezhet a visszajelzési kultúrában a kezelésük? (2020. július)
- Várhatóan mik lesznek a járványok, esetleges válságok hatásai a szervezetekre? A társadalomra? Az egyénre? (2020. június)
