Folytatjuk a jövő, kémlelését online magazinunk hasábjain. Ezúttal egy rendkívül izgalmas témáról, a (humán) fejlesztés jövőjéről kérdeztük jövőkutatónkat, Kánai Andrást.

Milyen lesz a (humán) fejlesztés jövője? Hogyan fogunk tanulni, hogyan fejlesztjük majd magunkat és másokat?

K.A.: A humán fejlesztés jövőjét több tényező határozza meg: ezek egy része társadalmi, másik része technológiai. A trendek néha egymással ütköznek, és fontos leszögezni: ha van terület, amelyet a gyors változások még gyorsabb változásokra késztethetnek, a humán fejlesztésé az egyik. 

A kérdés egyik felét a társadalmi igények felől kell megközelíteni. Az 1970-es években eldőlt, hogy a komputerek a laborokból az otthonokba költözhetnek. Ez a tanulás terén hozott változásokat, és újabb munkakörök tucatjait hívta életre. Ennek példája a nyolcvanas évek első felében beindult személyi, nyolcbites számítógépekre írt játékprogramok születési körülményein látszik leginkább. Ha a legendássá vált programozókat, grafikusokat és zenészeket nézünk meg abban a korban, akkor jobbára tizenéves iskolásfiúkkal találkozhatunk. Hogy miért? Mert ők érezték meg a leggyorsabban az új eszközben rejlő lehetőségeket; a gimnázium vagy középiskola mellett nekik volt idejük ezzel kísérletezni; és végül azért, mert a felfedezés örömét senki nem vehette el tőlük. Nem volt internet, ingyenes, nagy tudásbázisok és „Hogyan csináljuk?” típusú videók. A személyes önfejlesztés szükséges lett, de ezt nem lehetett tanfolyamon megszerezni, mert az egész mélyén a lelkesedés, a sokszor introvertált, kocka típusú gondolkodás és a felnőttek világát megszégyenítő tudás állt.

Az akkoriban elindított informatikai forradalom kijelölte az utat. Mivel a rendszerbe kötött számítógépek működésére épül bolygónk mesterséges ökoszisztémája, a tanulás egyik célállomása az informatika lett. Az 5G, a még több hálózat, a mobilalkalmazások özöne újabb és újabb szakemberek után kiált. Itt bejön a képbe egy ellentrend. A nyolcvanas években a minőség mindenek felett álló humán önfejlesztési cél volt: az nyer, akinek szebb grafikát, jobb játékmenetet tud előcsiholni a korlátos személyi számítógépek architektúrájából. A mostani korban mennyiségi gondokkal küzd az ipar, a kulcsszó a gyorsaság lett: ki tud viszonylag hamar programozókat képezni? Az egyszerűbb, nem egyetemi szintű, nem matematikusokra építő képzés élesen elválik a hosszabb, elméletibb, lassabban változó programozó matematikus (és programtervező matematikus) szaktól, és sokkal több civilt vonz be egy régen csak kevesek számára átjárható területre.

Itt át is térünk egy újabb jelenségre: a céges, kommerciális célból megszervezett képzésekre.

Idén a Google bejelentette, hogy egységes képzési folyamattal jelentkezik. Ezzel kinyitja híres campusát, és nem feltétlenül „googlers”-eket fog képezni, hanem a világ legnagyobb monopóliumán ülő cég életképes, időtálló tudásanyagát elsajátító szakembereket. Már eddig is számtalan multicég nevezte University-nek a saját, házon belüli képzési rendszerét – de ezek zömében a cégek saját utánpótlás-nevelésében játszottak fontos szerepet. Abban a korban, amikor néhány, főleg informatikával, big datával foglalkozó megacég nyílt képzést indít, az egyetemi-főiskolai, a középkorban kialakult rendszer kap veszélyes ellenfelet.

A humán fejlesztés fontos iránya a Zeitgeist-ba tartozó készségek átadása. Ma ilyen a diverzitással, a különféle társadalmi kisebbségek (szexuális orientáció, neurodiverzitás, gender) irányába történő érzékenyítés. Egyre több tanfolyam igyekszik a résztvevőket saját elfogultságukkal, szetereotip gondolkodásukkal szembesíteni és ezen változtatni. A kérdés mindig az, mi lesz a következő korszellem, és ahhoz kapcsolódó, fontos tudásanyag?

A nagy változások idején – és ebben élünk szigorúan számítva már a reneszánsz óta – folyamatosan újra kell tervezni az alapkészségekkel kapcsolatos elvárásokat. Ahogy az írás-olvasás készsége, úgy ma is kialakulóban vannak újabb alapkészségek, mint például az adatelemzés, a kooperáció, a kreativitás, a kommunikáció. A tragédia az, hogy az emberek nagy többségétől nem elvárható ezek megléte: sokan inkább specialisták, mint generalisták, és most sokak szerint ez utóbbi elvárás felé haladunk.

A technológiának érzésem szerint sokkal fontosabb szerepe lesz a humán fejlesztésben. Könnyen el tudok képzelni egy olyan, a közeljövőben megvalósuló szcenáriót, ahol a mesterséges intelligencia személyre szabott és emberi közreműködés nélküli fejlesztési anyagokkal keresi meg a célközönséget. Az automatizált, ma még egyszerű webináriumokkal kombinált e-learning ezt a jövőt vetíti előre.

Mégis, a mostani járvány megmutatta, hol van a teljes automatizálás gyenge pontja: amikor az embert teljesen kivesszük az egyenletből. Elmondható, hogy az egyik legnagyobb fájdalmat a márciusi-júniusi globális karantén idején az emberi találkozások elmaradása jelentette. Valószínű, hogy emberi instruktorokra szükség lesz. A gépeknek, algoritmusoknak ki kell érdemelnie a bizalmat, és el kell sajátítaniuk az emberekre leginkább jellemző tulajdonságot: a személyiséget. Ennek programozása ma még távoli, nehezen elérhető feladatnak tűnik. Az emberi szó, érintés, tanácsadás még sokáig nem fog kimenni a divatból.

­­­

Borealis Futuris trendek, prognózisok, jövő 2020. szeptember

Borealis Futuris trendek, prognózisok, jövő 2020. október

***

Te miről olvasnál szívesen?

Amennyiben téged is feszít egy-egy jövővel kapcsolatos kérdés és szeretnéd, hogy jövőkutatónk válaszoljon rá, vagy szívesen olvasnál egy témában, küldd el nekünk. Mi összegyűjtjük ezeket, és András segítségével igyekszünk választ is találni rájuk.

info@borealisconsulting.hu

Tárgy: Borealis Futuris

Felgyorsult változás, növekvő teljesítmény