A digitalizáció napjaink egyik legátfogóbb, legsokrétűbb fogalma: az okosfutócipőtől kezdve a lakásunk redőnyeit a külső fényerőtől függően működtető rendszeren és az önvezető autókon át a globális cégek hatalmas adatmennyiséget feldolgozó és azokat a termelés hatékonyságának javítása érdekében visszacsatoló processzusaiig sok minden beletartozik. Szinte nincs az életnek olyan területe, ahol ne találkoznánk vele. A legutóbbi, 10. Borealis-beszélgetés vendégeivel, Kánai András jövőkutató-sci-fi íróval, Lakatos Péterrel, a Videoton Holding vezérigazgatójával és Sávos Andrással, a Knorr-Bremse A.G. digitalizációért felelős alelnökével ezt a témát igyekeztünk körüljárni.
Evolúció
Elöljáróban arra voltunk kíváncsiak, hogy beszélgetőpartnereink szerint mit fed a digitalizáció fogalma? Kánai András úgy látja, hogy erre a kérdésre a COVID előtt más lett volna a válasza, mint most, mert ugyan korábban is sok szó esett erről a fogalomról, de a pandémia után olyan munkaterületek digitalizációja is nagy lendületet vett, mint például a HR. Automatizálunk, és számítógépekre bízzuk azokat a munkafolyamatokat, amelyeket korábban emberek végeztek el.
Lakatos Péter elmondta, ő nagyon hisz az evolúcióban, a lépésről lépésre történő haladásban. Amint fogalmazott, ha levisszük a dolgokat alulra, akkor azt láthatjuk, hogy itt egy folyamatos fejlődésről van szó, az alapok nagyjából ugyanazok, nagy dolgok nem történtek, viszont rengeteg apró lépés ment végbe. De, hangsúlyozta még egyszer, az alaplogikában nem változott semmi.
Sávos András nagyjából hasonlóképpen látja ezt a kérdést. Amint fogalmazott, a digitalizáció nem új jelenség, évtizedek óta folyik, az, hogy most felgyorsult a technológiának köszönhető. A rendszerek ugyanazokat az algoritmusokat és statisztikai módszereket használják, mint 50-60 évvel ezelőtt, pusztán ma már két változó között hatékonyabb módon tudunk összefüggést keresni. A technológia utolérte a gondolkodást – summázta Sávos András.
A jövő megalapozása
Hol tart ma a digitalizáció? – hangzott a kérdés. Lakatos Péter azt mondta, utalván az előző felvetésre, ő nem látja, hogy itt bárki bármit utolért volna, inkább olyan ez, mint Achilles és a teknős esete: sohasem lehet utolérni a fejlődést. Már majdnem ott vagyunk, de akkor jön egy újabb ugrás, és megint megnövekszik a távolság.
A repetitív, könnyen algoritmizálható tevékenységek elvégzését át kell adni a gépeknek, és az embereknek egyre inkább a problémamegoldó gondolkodás irányába kell elmenniük – hangsúlyozta Sávos András. A kérdés az, hogy az egyes országok hogyan tudnak ehhez a folyamathoz viszonylag gyorsan alkalmazkodni. A további növekedés, fejlődés alapját ugyanis úgy lehet megteremteni, hogy emberi kapacitást szabadítunk fel, és azt olyan helyre, feladatra csoportosítjuk át, ahol a jövőt tudja megalapozni.
Digitalizáció és szervezet
A kérdésre, hogyan hat a digitalizáció a szervezetekre, szembe tudunk-e nézni a következményeivel, kérdés volt a válasz: Miért, 20 évvel ezelőtt milyen hatással volt? Nem vadonatúj jelenségről beszélünk ugyanis, akkor is volt digitalizáció, csak kicsit egyszerűbb folyamatok voltak digitalizálva, mint ma. Ebben az elmúlt évtizedekben nem történt óriási változás. Ami változást hozott az a közösségi média elterjedése, hatása, a dolgokat felnagyító optikája – emelte ki Sávos András, amihez Lakatos Péter hozzátette: a médiában való porhintés és a napi küzdelem között óriási szakadék tátong.
Milyen tudásra lenne ma szükség?
Mennyire támogatja az ország képzési rendszere a digitalizációs elmélyülését? – érkezett a kérdés a közönség soraiból. A kérdés érezhetően erőteljesen megmozgatta a kerekasztal részvevők válaszadási kedvét. Lakatos Péter, amerikai családi példát felelevenítve azt válaszolta, hogy az elitizmus ugyan nem gusztusos dolog, de működni látszik. Az lenne kívánatos, ha minél többen igénybe tudnák venni a legjobb, legmagasabb színvonalú oktatást. Ugyanakkor a PC (kockás papír és ceruza) alapvető, mert az alapok rendkívül egyszerűek, problémákat megoldani alapvetően rendkívül egyszerű eszközökkel lehet.
Sávos András arra tért ki, hogy a munkáltatóknak olyan munkavállalókra lenne szükségük, akik rendelkeznek a jelenlegi módszerek, eszközök használatához szükséges alaptudással, és azt nem a vállalatnál kell elsajátítaniuk. Ebben azonban nemcsak Magyarországnak, hanem az egész EU-nak bőven van mit tennie. A dolog kulcsa: fel vagyunk-e készülve arra, hogy nagy mennyiségű adatot, bizonyos technológiákkal gyorsan, jó következtetéseket levonva értelmezni tudjunk.
A digitalizáció határai
Kánai András szerint a digitalizációnak nincsenek határai, a piac dönti el, hogy mire van/lesz szükség. Lakatos Pétert kifejezetten irritálják a határok, ahogyan fogalmazott: „Haladjunk az evolúció szerint, menjünk arra és addig, ameddig mennünk kell.” Sávos András is úgy véli, hogy itt nem lehet határokról beszélni, ez a folyamat tovább fog haladni, a kérdés csak az, milyen technológiával. Ez egy megállíthatatlan dolog – hangsúlyozta.
A beszélgetés videó felvételét megnézheted itt:
Korábbi Borealis-beszélgetések összefoglaló írásai
- A jövő jelenidőben (2020.05.28.)
- Megatrendek + a trendek a világban (2020.06.23.)
- Az üveghegyen innen…fogyasztási trendek, ameddig ellátunk (2020.09.09.)
- Az üveghegyen túl…fogyasztási trendek, ameddig talán el sem látunk (2020.11.11.)
- Vállalati várakozások 2021 – COVID után? (2021.02.17.)
- Az „új normális”.!? (2021.04.07.)
- Üzlet-e a bolt? (2021.06.23.)
- Válság, világ, gazdaság (2021.10.20.)
- Cégvezetés a tudás határain innen…és túl
- Ember és gép – Digitalizáció ma és holnap
