MI-t hoz a jövő a fogyasztásban?

A fogyasztást befolyásoló folyamatokról, a fogyasztásban várható trendekről beszélgettünk a Jövőnek van jövője programunk keretében online formában megrendezett Borealis-beszélgetések harmadik rendezvényén. Vendégünk volt Varga-Hering Zsuzsanna, a Telenor Digitális csatornákért és online értékesítésért felelős igazgatója, Kánai András jövőkutató, sci-fi író, kommunikációs szakember, Kozák Ákos, az Impetus Research Business Partnere és Szabácsik Gergely, a Yellow Bird Content & Lead Ügynökség tulajdonos-ügyvezetője. A beszélgetésben természetesen nem lehetett megkerülni a járványhelyzet idején megjelent, kialakult fogyasztási szokásokat, amelyek közül több, például az online vásárlás, ügyintézés megerősödése, elterjedése egészen biztosan a jövő fogyasztási szokásai között is fellelhető lesz majd.

Egészséges középosztályosodás

A járványhelyzet idején felerősödött a biztonságra és egészségre törekvés, amelyek egyáltalán nem újak, hiszen már az ezredforduló óta jelen vannak a gazdaságban, társadalomban – kezdte a beszélgetést Kozák Ákos, arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen folyamatok, tényezők határozzák meg a fogyasztást.

Varga-Hering Zsuzsanna a fogyasztást meghatározó folyamatok közül a digitalizációt emelte ki, ami a járvány okozta bezártság hatására olyan rétegekhez, pl. az idősebbekhez is elért, amelyek korábban nem voltak fogékonyak erre. Szabácsik Gergely egyetértett ezzel, hangsúlyozva, hogy az online ügyintézésre, vásárlásra történő nagyarányú áttérés a válság idején valószínűleg olyan fejlemény, amely hosszabb távon is velünk marad. Az online vásárlásra annyira rákaptak az emberek, hogy onnan nincs visszatérés, a jövőben ez lesz az alap – szögezte le.

A fogyasztásra ható legfontosabb tényező – Kánai András szerint – a globális középosztály létszámának növekedése, hiszen ez azt jelenti, hogy egyre több elkölthető jövedelem keletkezik a világban. Ő is nagyon lényegesnek tartotta a digitalizációt, aminek köszönhetően például a vásárlás nem korlátozódik egy adott ország határain belülre. A trendeket az szabja meg, hogy minden elérhető.

Kozák Ákos is nagyon fontosnak tartja a középosztályosodást. Kiemelte, hogy az elmúlt években a középosztályba, azaz a napi szinten 10 és 100 dollár elkölthető jövedelemmel rendelkezők körébe tartozók száma meghaladta a 3,5 milliárd főt, ami körülbelül az emberiség teljes létszámának a fele. Bármint gondoljuk, bármint látjuk is, a szegénység mérséklődik a világban.

Napjaink online folyamatai, megoldásai kapcsán felmerült a kérdés, meddig tud fennmaradni ez az érintésmentes világ. Konszenzus alakult ki abban a beszélgetőpartnerek között, hogy az ember mégis csak egy olyan lény, amelynek szüksége van az érintésre, a metakommunikációra, az emberi közelségre. Bizonyos folyamatok tehát vissza fognak állni, de sok online vívmány fenn fog maradni.

Bio? Öko? Vagy mindkettő?

A középosztály természetesen nagyon összetett, amint azt a Kozák Ákos által idézett számokból is láthatta, hallhatta a közönség, de a középosztályon belül kialakulóban van egy tehetős réteg, az úgynevezett LOHAS (Lifestyle of Health and Sustainability), amely vásárlásai során nagy súlyt helyez a bio- és öko-szempontokra egyaránt. Bejött tehát a képbe a fenntarthatóság, mint a jövő fogyasztását esetleg meghatározó trend. Kozák Ákos azt emelte ki, hogy egy fogyasztói réteg nem hipp-hopp jelenik meg, hanem hosszú folyamat során alakul ki.  Kánai András arra irányította rá a figyelmet, hogy valóban van már egy olyan réteg, amelyik nem aszerint vásárol, hogy mit mondanak, mit akarnak eladni neki, hanem, hogy neki mire van szüksége. A LOHAS-t, szerinte, a közösségi média ereje is gyarapítja. Varga-Hering Zsuzsanna úgy véli, hogy a fenntarthatóság elég erősen kommercializálódik, és ami a vevők legtöbbjének még ma is a legfontosabb tényező a vásárlásaik során, az az ár. Szabácsik Gergely a marketingkommunikáció felől közelítve azt mondta el, hogy egy márka célpiacára történő kommunikáció határozza meg, hogy mit tesz a fenntarthatósági vonalon. Példaként a szörppiacot hozta fel, ahol a gyártók többsége az üvegről műanyag palackra váltott, mondván, hogy az ő vevőkörük számára ez is elfogadható.

A kérdésre, miként lehetne elmélyíteni az emberekben az ökotudatosságot sokféle válasz született. Kozák Ákos úgy látja, hogy Magyarországon nincsen valódi, a fogyasztók saját érdekeit felvállaló szervezet, tehát kellene egy ilyen. Szerinte nagyon fontos a szociális kontroll is, azaz, hogy a társadalom mire szorítja rá a fogyasztókat. Kánai András szerint az embereket nem tanították meg fogyasztani, de ahogyan haladunk a fiatalok felé, ez változik. Ők legalább már az ár-érték arányra odafigyelnek, ha az öko szempontokra még annyira nem is. Varga-Hering Zsuzsannának az a tapasztalata, hogy az ökotudatosság kezd begyűrűzni, de ez a cégek részéről még nagyon öncélú: a néhány termékükön megjelenő ökocímke a teljes márka eladásait támogatja. Szabácsik Gergely is azt tapasztalja, hogy a cégek kommunikációjában megjelenik ez a szempont, és kialakult a marketingnek egy speciális ága, az ökomarketing.

Összességében azonban a beszélgetőpartnereink úgy látják, hogy a fenntarthatóság még messze van attól, hogy a fogyasztást meghatározó trend legyen.

Az én kertem, az én teraszom az én szobám

Milyen trendek alakítják a jövőben a fogyasztást, illetve milyen tényezőkből válhatnak meghatározó trendek? – a beszélgetés következő részében a szakértők erre a kérdésre próbáltak meg választ adni.

Abban többen egyetértettek, hogy a járványhelyzet idején felértékelődött a kert, a terasz, ami oldotta a bezártság érzését. A járvány nem ért véget, viszont jön a hűvös évszak, úgyhogy most a lakásbelső alakítása, szépítése van soron. Kozák Ákos nevet is talált erre a folyamatra: ő „otthonizációnak” hívja azt a tendenciát, hogy a lakás egyre inkább szakrális térré válik, gyertyákkal, füstölőkkel. Ugyancsak ő meghatározó tényezőnek gondolja a „mindenhol elérhetőséget”, az ubikvizációt, ami az egész digitalizáció fontos hajtóereje.

Kánai András annyiban erősített rá az „otthonizáció” folyamatára, hogy az otthonunk folyamatosan egyre több funkciót vesz magára. A 70-esben években beköltöztek hozzánk a számítógépek, a 90-es években a videójátékok, de a lakásunk egyben mozi (házimozi-rendszerek) és edzőterem (futópad stb.) is, mostanság pedig már étteremként is funkcionál. Vajon ki, mi lesz a következő beköltöző? – tette fel a kérdést.

Szabácsik Gergely, miközben jelezte, hogy ők már túl vannak a kert rendbetételén, és most tényleg a lakásbelső szépítéséne gondolkodnak, arra mutatott rá, hogy megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások. Mielőtt vásárolunk a Google-on megismerkedünk a termékkel, úgyhogy mire eljutunk a boltba, már többet tudunk róla, mint az eladó, aki ezért már nem is eladó, csak kiszolgáló. Megjelent maga az ember is, mint tartalom: elég kitölteni egy kérdőívet a stílusunkról, az ízlésünkről, és hetente küldenek nekünk a stílusunknak megfelelő ruhát, cipőt, kiegészítőt.

Ha internet van, minden van – a járványhelyzet megmutatta, hogy mennyire fontos a világháló – hangsúlyozta Varga-Hering Zsuzsanna. Internet nélkül már szinte nem lehet enni, dolgozni, tanulni. Az emberek úgy tekintenek a telekommunikációs cégekre, mintha közműszolgáltatók lennének. És azt is várják el tőlük, mint azoktól.

Szabácsik Gergely a beszélgetés befejező részében arról is beszélt, hogy szerinte olyan, a világot felforgató trendek a fogyasztásban nem lesznek, amelyek ne lennének már jelen a nálunk előbbre járó országokban, úgyhogy csak fel kell készülni a begyűrűzésükre. Kozák Ákos a VR/AR technológia sokkal szélesebb körű elterjedésére számít, Varga-Hering Zsuzsanna a mesterséges intelligencia (MI) jövőformáló erejét vetítette előre, Kánai András pedig az amerikai elnökválasztás meghatározó szerepéről beszélt, illetve az emberi génszerkesztés határtalan lehetőségeit ecsetelte.

A teljes videó anyagért kattints ide:

Leave a comment

Felgyorsult változás, növekvő teljesítmény