Év végéhez közeledve, az ünnepi időszakban az emberi hitrendszerek és a spiritualitás felé fordítjuk a jövendőmondó gömbünket. Ahhoz képest, amiben most a 21. század elején hiszünk, miben hihetünk a jövőben? Vajon átrendeződik-e a világ vallási térképe? Erről kérdeztük Kánai András, jövőkutatót.
Mire számíthatunk az emberek mindset-jének, hitrendszereinek alakulása terén? Milyen hatások érvényesülnek? Miben, vagy kiben fogunk hinni 20-50-100 éven belül?
A spiritualitás jövője
K.A.: Karácsony táján a világ nagyobbik, vagy legalábbis nyugati fele egy vallási esemény köré rendezi mindennapjait. Ugyanezt a jelenséget máshol, máskor, más kultúrkörökben szintén megtalálhatjuk. A kultúra évszázadokkal, akár évezredekkel később is hordozza annak emlékét, hogy az emberiség egykor milyen isteni eredetű elvek szerint szervezte életét.
De mi van magával a hittel, a vallással? Merrefelé tartunk a 21. század géntechnológiai fejlesztéseiben kiteljesedő, a kozmosz összefüggéseit, az atom alkotórészeit fürkésző, a mesterséges intelligenciát egyre jobban használó emberiség idején?
A világvallások jövője
Csalóka a kép.
Ha a nyugati ember magából indul ki, egy vallástalan jövőt vizionálhat, pedig másfelé tartunk.
A világ legnagyobb vallása a kereszténység. A különböző kontinensek azonban eltérő képet mutatnak. Európában, a 20. század folyamatos csökkenése után a tradicionális kereszténység szinte mindenhol visszaszorulóban van. Nyugat-Európában az elhagyott templomok új funkciót nyernek közösségi térként, céges irodaként, míg a paphiánnyal küzdő, erkölcsi és pénzügyi problémákkal küzdő egykori egyetlen hivatalos nagy keresztény felekezet, a Római Katolikus Egyház borús jövőkép elé néz, ha a demográfiai adatokra tekint. Ez – a neoprotestáns, újabb felekezeteket kivéve – szinte minden keresztény egyházat érint. Európa az egyetlen földrész, amelynek az amerikai Pew Research felmérése szerint 2050-ig folyamatosan csökkenni fog a lélekszáma. Ez maga után vonja, hogy 2010. és 2050. között közel 100 millióval kevesebb keresztény fog élni az öreg kontinensen. Ennek egyik már ma is látható következménye, hogy a nagypolitikában, az EU-ban a keresztény szempontok (szociális tanítás, hagyományos parancsolatok életmódban megjelenő elemei) kevésbé tetten érhetők. A kereszténység a következő évtizedekben nagyobb erővel jelenik majd meg a szubszaharai régióban, míg a legnagyobb befolyású, a legtöbb keresztény hívővel rendelkező ország hosszú évtizedekre még mindig az USA marad.
Az iszlám is növekedni fog, mert ennek a vallásnál a legnagyobb a termékenységi együttható. Külön konfliktusforrás, hogy a legnagyobb muszlim populációt nem egy deklaráltan iszlám ország fogja magáénak mondani, hanem a velük igencsak ellenséges hindu nagyhatalom, India. A szociológiai felmérések azt mutatják egyébként, hogy az arab fiatalok között is egyre jobban terjed az ateizmus, az ex-iszlám mozgalom a közösségi médiák, a zárt és nyílt csoportok miatt erősebb hangon jelenik meg, mint bármikor előtte. A folyamatos engedmények (a nők jogának és szerepének növelése, a nyugati demokrácia eredményeinek átvétele, az izraeliekkel kötött megegyezések) alá fogják ásni az iszlámnak a születéstől a sírig tartó szerepét és hagyományos értelmezését (nem beszélve a diaszpórában élők, a napi vallási felügyelet és életmód alól kiszabadulók helyzetével).
Ahogy India sikeresebb lesz a technológiában – már mai is rengeteg fontos cég CEO-ja indiai születésű! – úgy várható, hogy a hinduizmus a nyugati, a formális vallásokat nem követő tömegek körében is vonzóbbá válik. Ennek előjele a nyugati céges szinten elterjedt, eredetileg hindu vallási gyakorlat, a jóga vagy a meditáció térhódítása. A buddhizmus sokkal kevesebb ember vallása, de a nyugaton rendkívül népszerű Buddha-szobrok jól példázzák a keleti és nyugati életmód szintézisét.
A gyermekszaporulat miatt a rabbinikus judaizmus világában is lassan elbillen a mérleg az ortodox, tradicionális, a kereszténység hatásától elzártabb zsidó felekezetek irányába. A felvilágosodás, az asszimiláció hívei már most sok területen vitáznak a klasszikusabb judaizmus híveivel. Izraelen belül pedig szinte két társadalom jelenik meg, melynek két ellenpontja a két város: a liberális, ateista Tel-Aviv és a konzervatív Jeruzsálem.
Az a la carte vallások
A Hair című musicalben is megénekelt „Vízöntő kora” kezdete óta az egy kalap alá nem mindig betehető, de mégis, New Age elnevezéssel felcímkézett vallási gyakorlatok utat törtek a formális vallástól, kimondottan a kereszténységtől megcsömörlött, annak tantételeit elhagyó tömegben. Ahogy a középkor vallásossága és az oktatásban is megjelenő racionalitása után következett a reneszánsz mindent összemixelő gyakorlata, úgy ismételjük meg mi is azt a kort. Ma mindennek alapja az ember, annak vágyai és érzései – mivel nincsen mindenkire rákényszerített hitrendszer, így mindenki abban hisz, amiben csak akar. Ennek következménye, hogy a képzeletbeli vallási szupermarketből könnyű választani.
Ahogy például a reneszánszban elterjedt a születési asztrológia, ez ma is megfigyelhető. Egyszerre az emberiség hiperracionálissá és szuperbabonássá vált, az információdömpingben mindenki megtalálja a meggyőződését alátámasztó bizonyítékokat.
Még a fiktív vallások is megerősödnek – lásd a Jedi-vallás népszerűségét Nagy-Britanniában! – illetve a régi, kereszténység előtti vallások is virágkorukat élik (például a wicca). Az látszik a felmérésekből, hogy a fiatalok nem akarnak komolyabb elköteleződést kívánó felekezetekhez kapcsolódni, de többségük hisz valamilyen transzcendens elvben. A vallás tehát nem tűnik el az emberek életéből, csak más formákban jelenik meg.
A technológia vallása
Érdemes megemlékezni a racionális technovallásról, a transzhumanizmusról is. Ez az átfogó eszmerendszer rengeteg követővel bír. Kezdetben csak néhány csodabogár akadt, aki a halhatatlan emberiségről álmodozott. A tudományban bekövetkezett szédítő változások, a nagyszerű eredmények azonban sok transzhumanistát arra sarkalltak, hogy komolyabban is kifejezzék: látszik az út az örökké élő ember előtt. Ennek alapjait a biotechnológiában, az informatikában és az anyagszerkezet kutatásában, a neurotudományok eredményeiben látják. A gépek egyre kifinomultabbak, talán szimbiózisra is léphetünk velük, állítják. Logikusnak tűnik, hogy az emberiség minden problémáját megoldva először az öregedés káros hatásainak csökkentését, majd a halhatatlanság akár géntechnológiai elérését valósítja meg.
De mégis hitről van szó: az egyik kedvelt transzhumanista technológia a krionika. Halott, lefagyasztott testek várják (jó pénzért) azt a napot, amikor már fel tudjuk kelteni (vallási szóval: támasztani) az ily módon folyékony nitrogénben lebegő embertársainkat. Ma még nincs meg erre a technológia – vagyis csak a hit maradt, hogy valamikor ez is sikerülni fog.
A vallás és a cégek
Európában még kevés ilyen hírről hallani, de az USA-ban perek tucatjai zajlanak már ma is a vallás-munkahely viszonylatában. A kérdések így szólnak: előírhatja-e a munkáltató, hogy beosztottja egy vallásával ellentétes gyakorlatban, eseményen vegyen részt? Szabad-e csadort, keresztet viselni egy munkahelyen? Kell-e imahelyiség a vallásosoknak?
Mivel a hagyományos vallásoktól eltávolodók miatt a vallásukban maradók – vagy éppen a frissen betértek – fontosnak fogják tartani hitük megélését, ez várhatóan még több konfliktushoz vezethet a jövőben.
