„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – talán ez a mondat lehetne az örök halogatók mottója. Hányan vannak, akik örök halogatóként csak görgetik maguk előtt az álmaikat. Álmodoznak, ábrándoznak, vágyakoznak, és bizony irigykedve néznek azokra, akik megvalósítják azt, amihez nekik nincs elég bátorságuk. A bátorság azonban nem más, mint saját belső erőnk felismerése és kivetítése a világba.
Az ötödik, egyben utolsó lépésünkhöz érve elérkeztünk a megszerzett tudás beépülésének szakaszába, azaz oda, ahol átfordíthatjuk cselekvéssé a tanultakat. A legtöbb ember élete során eljut arra pontra, , ahol értékválságba kerülve végig néz az addigi életén és arra a következtetésre jut, miszerint többre hivatott annál, mint amit addig elért. Sokan élünk a tanult minták fogságában. Ha valakit gyerekkorában nem ismertek el, nem bátorítottak, nem látták meg a valós értékeit, az jó eséllyel felnőttként hátrányokkal indul a siker felé vezető úton. Nagyfokú önismeretre van szükség ahhoz, hogy az ember felfedezze önmaga valós értékeit. Sokáig csak egy kis belső hang duruzsolja a fülébe, „ennél többre vagy hivatott”, ám a felismerés, majd az elhatározás sokáig várat magára. Ezt a folyamatot nagyban előremozdíthatja, ha valamilyen külső hatás kizökkenti a megszokott, komfortzónán belüli rutinból. Ilyen ez a mostani válsághelyzet is, ami mostanra már sokakat önvizsgálatra késztetett.
Kifogásból cselekvésbe
A sikerhez vezető első lépés, hogy megértjük: vágyakozni nem elég, a vágyakat cselekvésbe kell fordítani. Letenni magunk mellett a voksot nem könnyű feladat. Ahogy a latin mondás is tartja: per aspera ad astra, azaz tövises az út a csillagokig. Ezen az úton számos akadályba ütközhetünk.
Az első lépés az önismeret útján
Az első és legfontosabb önmagunk (lustaságunk?) legyőzése, kifogásaink kezelése. Ehhez elengedhetetlen, hogy tudatos önismereti utazásba kezdjünk és megvizsgáljuk, miért is tántorítjuk el magunkat újra és újra célunktól, melyek azok a gátak, blokkok, amelyek nem engednek tovább. Ha ez sikeresen megtörtént, akkor nagy valószínűséggel a mikro- majd makro-környezetünkben is lesznek olyanok, akik nem fogják érteni a bennünk végbemenő változásokat és megpróbálnak letéríteni minket az utunkról. A változás során gyakran elkerülhetetlenek a veszteségek, de minden veszteség valami újnak a lehetősége is egyben.
A beépítés
Ha ezekkel az akadályokkal megküzdöttünk, akkor még mindig ott a nehézsége annak, hogy az önmagunkról szerzett új ismereteket tartósan beépítsük az életünkbe. Rögzült mintáink kifogásokként újra és újra megpróbálnak majd megakadályozni minket abban, hogy kilépjünk komfortzónánkból és új, ismeretlen útra lépjünk, vagy vissza ne térjünk egy-egy kudarc után régi, rögzült mintáinkhoz. Kifogás lehet a tökéletességre törekvés is, a maximalizmus. Az ideális, legjobb megoldás helyett induljunk el azzal, amink van, kishitűségünk helyett vezessen minket problémamegoldó, cselekvés-orientált működésünk, megengedve magunknak azt, hogy hibázzunk. A forma és a keretek helyett a tartalomba tegyük az energiát.
Maradj mozgásban
Fontos, hogy ne álljunk le, haladjunk a célunk felé, az energia ugyanis csak folyamatos mozgásban áramlik – igaz ez mind fizikai, mind mentális értelemben.
Összegezve tehát, ha az élet újraírja forgatókönyvünket, bátran változtassunk rajta. Hisz minden okkal történik, minden, ami megérkezik az életünkbe, azzal dolgunk van. És ha hajlandóak vagyunk tükörbe nézni, változni, fejlődni nem megrettenve az akadályoktól, akkor azt is hamar megtapasztaljuk, hogy mindig jobb jön. Aki egyszer letette önmaga mellett a voksát és a vágyait cselekvésbe fordította, annak bérelt helye lesz a siker felé vezető úton. Mert, ahogy Henry Ford, is megmondta: akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Az 5 pozitív nézőpontunk korábbi lépéseit, az alábbi linkekre kattintva olvashatod el:
