Augusztusban egy remek beszélgetésben volt lehetőségem részt venni. A változásra adott válaszunk és a saját „belső hangunk”, azaz az önreflexió volt a beszélgetés középpontjában. Pár gondolatot megosztanék Veletek.
A cselekvésről és változásról
Én azt gondolom, hogy mindig történik valami, olyan nincs, hogy nem történik semmi. Az események elmennek mellettünk, ha látjuk, ha nem. Az élet mindig halad, nincs nyugvóponton.
A változáshoz azonban edzettség kell, ha nincs edzettségünk, akkor egyszerűen nem tudunk a változással lépést tartani.
Nagy utat jártam be, Székelyföldről indultam, állomásoztam Angliában, Franciaországban, Hollandiában is, de itthon vagyok otthon, Magyarországon. Nyughatatlan és kíváncsi természet vagyok, mindig minden élethelyzetben és minden országban cselekvő voltam, sosem passzív résztvevője az eseményeknek. Ahhoz azonban, hogy cselekvőképesek legyünk, szükséges az önismeretünk. És én azt gondolom, hogy az önismeretünk legfontosabb mutatója a cselekvőképességünk. Szerintem „ér a lebénulás”, amikor önmagadat nem tudod elhelyezni, nem tudod cselekvésre sarkallni, de az is egy feladat, hogy nem szabad beleragadni.
Adj időt magadnak, mindig minden helyzetben.
Van egy buddhista módszer, amely úgy működik, hogy írd le minden héten a bénító érzéseidet, vagy amik felidegesítettek abban az időszakban. Pár hónappal később pedig nézd meg, hogy mik az igazán fontosak ezekből. Amik fenn maradtak, azok az igazi mérföldkövek. Mindig próbáld feltenni magadnak a kérdést, hogyha valami szembejön veled, akkor mennyire lesz az fontos 1-2 éven belül?
Mindig mérlegeld az adott problémát és járd körbe, adj időt a problémának is, hogy megmutathassa, valóban probléma-e, vagy csak egy állomás a változások folyamatában?
Az önreflexió lényege
Szükséges magunkra időt szánni, szükséges az önvisszacsatolás. Én sokszor hajnalban teszek magamért, merengek magammal, gyakorlom az önreflexiót. Ez mindig egy folyamat, mindig egy változás, mert szerintem fejlődési szándék, nyitottság nélkül nem tudunk jobban lenni. Tudnunk kell magunkról, hiszen a konfliktusaink nagy részében önmagunkra figyelünk és a saját sértettségünkre.
Alap principium az életemben, hogy „ne menjen le a nap a Te haragoddal”. Büszke vagyok a férjemmel töltött több, mint 30 éve tartó házasságomra, sokat teszünk is érte, egymásért. Nincs tökéletes pár-vagy munka- vagy családi kapcsolat, a miénk sem az, természetesen.
Minden kapcsolatban vannak viták és érzelmi sérelmek, a természet önmaga ilyen, ezt el kell fogadnunk, de a kérdés az, hogy ezekkel hogyan tudunk bánni. A konfliktusaim során, a „mi a célom” kérdést fel kell tegyem magamnak.
Az, hogy törlesszek, vagy az hogy jó kapcsolatban éljünk, és ahhoz a jelen állapotban evő nézeteltéréseket nyugvó pontra tudjam tenni?
Gandhi nagy tanítása, hogy „Önmagadban kell létrehoznod azt a változást, amit a világban szeretnél”. Az én viselkedésem meghív egy másik viselkedést. Mindig oda-vissza hatunk egymásra.
Miért is szükséges még az önreflexió? Mert az önreflexió, hatékony eszköz arra is, hogy megtanuljam a külvilág jelzéseit a helyén kezelni. Önmagad legnagyobb kritikusa, elsősorban a saját magad kell legyél. Ez, az igazi szabad akarat, mert ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek a világban. Az „én” az origóban akkor is „én” vagyok, független attól, hogy mit mondd rólam egy másik ember.
A kapott impulzusokat, át kell csorgatnom magamon, hogy megnézzem van-e ezzel dolgom, amivel van, azzal foglalkozom, amivel nincs, azt hagyom lecsorogni.
Útravalóul javaslom, hogy minden nap 15-20 percet szánj magadra és a gondolataidra. Teremts magadnak időt, hogy megtaláld az adott napnak célját és fókuszát, ne feledd „önmagadban kell létrehoznod azt a változást, amit a világban szeretnél”.
Katona Melinda, Borealis Consulting alapító, ügyvezető.
A fentiek a Például Mariannal c. rádióműsorban hangzottak el. A teljes interjút itt hallgathatjátok meg:
https://soundcloud.com/mannafm/peldaul-mariann-nal-20190808-katona-melinda
