Az üzleti életben a szervezetfejlesztési képzéseken és vállalkozói eseményeken – legyenek bármilyen témájúak – a helyzet, változtatás, jövőkép hármas motívuma minden esetben jelen van. Az embereket az év legvégén és elején a jövő különösképpen érdekli, ez a nagy fogadalmak időszaka.

Minden ember máshogyan reagál a kitűzött célokra

Mire megjelennek az első tavaszi napsugarak, sokaknál már feledésbe merültek a szervezeti elhatározások, míg mások éppen ilyenkor jönnek igazán lendületbe megvalósítás alatt álló céljaik első eredményei láttán.

Rengetegen pedig nagyon is jól emlékeznek a kitűzött célokra, és gyötri őket a lelkiismeretük az előrelépés hiányától. El kell ismernünk, mindannyiunkra hatással van az egyre növekvő bizonytalanság, a ránk ömlő hatalmas mennyiségű információ, és gyakran nem találunk, illetve nem hagyunk időt az elmélyülésre, a magunkról való gondolkodásra.

A szervezetnek és saját magunknak szüksége van az időre a fejlődéshez!

Számos kérdés fogalmazódik meg bennünk

Ez viszont azt eredményezi, hogy egy adott pillanatban nagyon erősen hasítanak belénk a kérdések:

Legyen szó munkáról vagy magánéletről, tavaszi számvetésről vagy évek alatt feltorlódott meg nem válaszolt kérdésekről, az mindenképpen jó, ha ezek a kérdések foglalkoztatnak bennünket. Ahogy mondani szokták, a változáshoz katasztrófa vagy katarzis kell. Egy erős momentum, ami kimozdít addigi helyzetünkből vagy gondolkodásunkból.

A változás “közös” motívumai

Szervezetfejlesztői pályafutásom és különösen Életkerék című népszerű képzésünk során nagyon sok történettel találkoztam, néhány motívum közös azokban, akik sikerrel léptek meg nagy változtatásokat.

A fenti háromból különösen az utolsó igényel folyamatos szellemi önfegyelmet. De fontos az is, hogy mit üzen a környezetem, milyen visszajelzéseket kapok, megfelelő irányban hatnak-e a törekvéseim.

Ez mit jelent valójában?

Ez nem azt jelenti, hogy bárki legkisebb negatív rezdülésére reagálnom kell, és eldobni a célomat. De a külvilág nélkül az egyén nem tud létezni. Ha megnézzük a befolyásolási körünket, a legbelső körbe, ami elvileg csak tőlünk függ és senki mástól, gyakorlatilag minimális dolog tartozik.

 A világunk úgy épül fel, hogy mindig mindennel és mindenkivel valamilyen szintű összefüggésben, szimbiózisban vagyunk. Ezért annyit feltétlen meg kell tenni, hogy átgondolom a kapott jelzéseket, hogy ez most nekem és rólam szólt, nekem van ezzel dolgom, vagy a másikról.

A végső konklúzió

Sokszor nehéz elfogadni azt is, hogy finom vagy durva korrekciót kell végrehajtani a tervezésben. Nagy tudatosság kell arra vonatkozóan, hogy elfogadók legyünk magunkkal szemben is. Azaz ne ragaszkodjunk görcsösen.

Ne legyen az, hogy bármi legyen is, én elérem, amit kitűztem, közben pedig nem veszem észre, hogy nem erre van szükség. Adjuk meg magunknak a hibázás lehetőségét, azt a fajta nyitottságot, hogy ne kudarcként éljük meg azt, hogy ha valamit változtatni kell a terveken, hanem merjünk újratervezni.

Végül, ha módunkban áll, használjuk ki a közösség erejét. Hiszen kivételes jelentőségű, hogy a bennünk rejlő képességekhez, jó dolgokhoz legyen egy környezet, ami segít ezeket felszínre hozni.

Egy olyan jellegű team, egy támogató közösség, ahol az emberek hasonló vággyal jönnek oda, és a szándékuk nyitott és őszinte abban, hogy fejlődjenek és változtassanak hihetetlen inspirációt és megerősítést, végső soron pedig eredményeket jelent.

Felgyorsult változás, növekvő teljesítmény